Kicsit ez az év is olyan volt, mint a székfoglalós játékban, mikor vezényszóra egyszer csak mindenkinek le kell ülnie, és természetesen egy székkel kevesebb van, és akinek végül nem jutott, az még áll ott egy kicsit, bambán, mozdulatába meredten, mintha éppen elindult volna, de valójában csak a fejét forgatva mereng, hogy ugye tényleg nem jut majd hely. Ez volt a helyzet, ez a helyzet vagyok én.
Ennél többet talán nincs is értelme mondani, bár az a helyzet, hogy mintha a gödör falán sikerült volna megkapaszkodni a gyökerekbe, talán elkezdeni felkapaszkodni is, hogy have no fear, de jön rögtön a kérdés is mindig, van-e ennek értelme, megéri ez nekem, akarom-e én ezt, amikor minden olyan ledorongoló odafönt, olyan túlzás az egész, rettenetesen harsány és túl sok értelmetlen, felesleges töltelékkel. És ez nem túl szórakoztató, de persze egy ponton túl már kínosan röhejes, és muszáj rajta röhögni, általában könnyesre.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én, valahol még vár egy kis remény... - szólalt meg ebben a pillanatban a rádióban, a régi sláger (kinek is?), és bár félig-meddig olyan évértékelhetnékem volt, itt erre tényleg lezárom. És egy rakás ilyen történik nap mint nap.
(Hát persze, Szécsi Pál.)
2011. december 29., csütörtök
2011. december 24., szombat
Akkor én ezzel Boldog Karácsonyt
Politikai, politikai. Kész. Viszont remekül oldja az idén emberkísérleti dózisban felgyülemlett stresszt, és rendkívüli iróniával pont azon a hangon szól engem is borzasztóan foglalkoztató dolgokról, hogy elfelejtem, mekkora gáz van. (Jövőre államcsőd, gyerekek.) Ja, és még karácsonyi hangulatba is libbent.
...ne lármázzál, óriási a szabadság!
Hát akkor nagyon boldogot mindenkinek!
...ne lármázzál, óriási a szabadság!
Hát akkor nagyon boldogot mindenkinek!
2011. december 11., vasárnap
2011. november 20., vasárnap
Önbizalom kérdése az egész
Hinni magamban? Hogy bízhatnék olyasvalakiben, akiben rendre csalódnom kell?
2011. november 11., péntek
2011. október 29., szombat
Doktor Rettenet begins
Gregory Peck végre szart egyet.
Szuperhumoros jelenet, annyit látni, hogy a lába kegyetlenül remeg a lecsúszott gatyában egy nyilvános wc fülkéjében, és mire összejön neki, talán valami gyilkos szarkazmus okán, vagy a műsorszerkesztő váratlan elalvása miatt váratlanul a Beach Boys valamelyik száma kezd őrült hangerővel kalimpálni, egy másik szobából hallgatva ez akár a Surfin' USA is lehet, érezhetően szörnyen hasonlít, de mégsem az. Valamelyik másik zseniális Beach Boys. Úgy 20 másodpercig tart az egész, kegyetlen röhej, majd lassú áttűnés, és mint a Repülő Cirkuszban, most valami egészen más, Fájdalom, szadizmus és dicsőség, ígéri az ajánló, és aztán klikk, mert ezt én inkább nem várom meg, de mire elkapcsolok, sokkal nagyobb meglepetés ér.
Az ajtóban, pontosabban a kitárt ablakban hirtelen Madárfejű Bob jelenik meg, valósággal bezuhan az óriási viharkabátjában.
- Na...? - utal arra teljes joggal, hogy indulni kéne.
- Csak előbb ki kéne józanodni - utalok arra, hogy még nem vagyok kész.
- Menj a picsába - utal arra, hogy mégis mit csináltam eddig.
De még mielőtt a jelenet a teljes kiszámíthatóság olcsó és unalmas darabjaira hullana, fogom magam, és furcsa mód engem is meglepő készséggel engedek, és lemászom a plafonról.
- Rettenet Doktor nem hagyja magát - sóhajtozza csalódott hangon.
- Kész szerencse, hogy téged azért hagyott. Meglépni... Elvan magában is - szúrom közbe.
- Azt nem mondanám, igazából nem hagyott...
Ebben a pillanatban, habár olykor mégis kissé kiszámítható a jelenet, de amúgy az elegáns dramaturgia minden jó szándékú jegyében Bob nyekergése váratlanul, de a jó időzítést tekintve meggyőző hirtelenséggel félbeszakad, amint egy irgalmatlan süvöltés kíséretében úgy rettentő százhússzal Rettenet Doktor rettenetesen besüvít a nyitott ablakon át, otrombán és figyelmetlenül elsodorva a növényeket, a polcokat, garnitúrát, a bárszekrényt, a kártyavárgyűjteményt, a gyufaparlamentet, Huan-Ti császár egyik megmentett agyagkatonáját, az üres dobozokat, a hangyafarmot, de ami a legrosszabb, mindkettőnket, így aztán hárman vertük le és zúztuk kegyetlenül össze a frissen beüzemelt és akkurátusan állítgatott méregdrága házimozit.
Rettenet Doktornak nem ez volt az első gonosz cselekedete.
Az első gonosz cselekedete az volt, hogy megszületett, és lerántotta a földre az alig fél órával fiatalabb ikertestvére lelógó takaróját, benne természetesen a testvérrel. Ez mindjárt két gonosz cselekedet. Az anyja sikítófrászt kapott és öklendezni kezdett, ami a következő tizennégy órában szinte megszakítás nélkül folytatódott, így Rettenet nem is kapott nevet, csak zokogott és hányt, hányt és zokogott, mármint az anyja, minden emberi hangot nélkülözve, de lényegtelen sorrendben végül is, mert lényegében teljesen egyszerre. Az egyetlen kisebb szünet egy csuklás miatt volt kénytelen beállni, rögtön azelőtt, hogy nem sokkal hajnali 2 után, fájdalomtól és nyugtatóktól félig részegen, egy kis vodkáért kiszökve a kórházból, majd a már alig lötyögő üveg birtokában, pocsolya részegen a kapun visszamászva a hálóingje beakadt, ő meg valami reménytelenül bizarr pózban fennakadt a hegyes kerítésen, aminek következtében csak hajlongani tudott, kiszabadulni nem, illetve a beálló csuklás miatt gyakorlatilag rángatózni. De ahogy leejtette az üveget, hirtelen elmúlt, abbamaradt az egész, nem kellett onnantól se csuklania, se hánynia, aminek annyira mégsem tudott örülni, mert így is nagyon szomorú volt ez az egész. Rettenet viszont - persze akkor még Rettenet Újszülött fokozatában -, miután az eseményt észlelő ügyeletes biztonsági őrök kiérkeztek, és magába roskadt anyját szolgálati feladatuk ellátása keretében lerángatták a rácsokról és becipelték, az ápolók segítségével pedig az ágyához kötözték, levizelte gyorsan egy meglepő, már korai próbálkozású vigyornak is beillő grimasszal, amitől eleve sokkos anyja elkezdte azt hinni, hogy fia ezentúl bármikor, bármilyen körülmények között az életére törhet; tulajdon szülőanyja ellen kelhet, gátlás nélkül, és valószínűleg élvezni is fogja... hát miféle szörnyeteget teremtett a világnak bajára? Amire ismét gurgulázó üvöltés, könnyes rimánkodás szakadt ki belőle, míg a morfium ki nem ütötte. Ekkor lehetett alig hallani a kórteremben, hogy elhaló hangon azt szuszogja: ez rettenet... rettenet... , amiből mindenki máris tudta, mindez Rettenet műve volt, ő a felelős, hogy ez a helyzet itt kirobbant, hogy még alig szült, de máris iszik ez a kismama, bár legalább van egy csodás mosolyú gyermeke.
Legalábbis így szól a legenda.
És hamarosan ők is megtudták, hogy igaza volt.
Még számtalan válogatott gonoszság, felfoghatatlan gaztett és emberiségellenes kísérlet fűződik a nevéhez, és az eszközök korlátlan skálája okán zsarolás, lopás, súlyos testi sértés, becsületsértés, személyes szabadság korlátozása, készpénz-helyettesítő eszközzel, lőfegyverrel illetve robbantószerrel, valamint haditechnikai eszközökkel visszaélés, emberölési kísérlet, emberölés, közokirat-hamisítás és jelentős értékű adócsalás is sorra került. De idő sincs mindegyiket felsorolni.
Végre a markunkban van! A lényeg.
Nem ereszthetjük!
A Dinamic Duo ismét a színen: a gyors helyzetfelismerés John McClane-jeiként szinte egyszerre kezdjük el a seggünket kaparászni, mert a padló végülis nem arra van, de arcunkról lefeszegetve egymás virgácsait máris akcióba lendülünk.
Hopp!
- Kelj fel, te rohadék! Ezt elszámoltad! - kezdem szaporán rugdosni azt a nyamvadt sisakját, mire Bob fültépő rikoltozás közepette csipkedni kezdi a csőrével az öreg testét, ami szemtelenül kitartóan tűrve a fájdalmat csak statikusan rángatózik, elkezdem én is rángatni, ordítozom neki.
- Hrrrrrúúúúúúú! Hrrrrrúúúúúúúúúúúúúúúúú! - ez éppen Bob.
- Na pattanj fel szépen! Papot már nem hívunk, ha nem haragszol! - keménykedek.
De valami nem stimmelt.
- Rettenet Doktor, nincs tovább! Érted-e ezt? Neked annyi - nem válaszol, de adok neki két gyomrost, és ágyékon térdelem, hogy levegőt se kapjon.
- Nem használod ki az alkalmat, látom - vetem oda. - Előttünk még bűnbánatot nyerhetsz. Bob vad pofozásba kezd óriási szárnyaival, tollai csak úgy repkednek, harci kukorékolás, én átveszem, kegyetlen püfölés, amennyi csak a pókerőből telik, aztán már együtt rugdossuk, főleg a bordákra megyünk, de még mindig semmi válasz.
- Nem vagy formában, apukám... Kelj fel szépen.
Kuss. Tök kuss.
- Hahó! Öregem.
- Hé... ennek tényleg annyi.
- Na nehogy... úgy látod? - teljesen elkerekedett szemekkel meredek Bob leleplező erejű megállapítására. - Annyi év után, annyi év reménytelenül végtelen hajszája után ennyi lenne, ennyi lenne a végső küzdelem, a nagy összecsapás? Ez elkeserítő - erre még négyet-ötöt lábbal próbaképpen a veséjébe lépek, biztos ami biztos alapon, de ezt a pofátlan ignoranciát tettetni már tényleg nem lehet.
- Ja, hát minden egybevág. Úgy is nézett ki, mint aki szét van lapulva, mint a szar.
- Kár - sóhajtok nagyot, miközben fejéről lerántott sisakját két kézmozdulattal lazán összenyomom, és szórakozott mosollyal, de magabiztosan a mellemet döngetem.
- Elmentem volna a végsőkig. Mert imádok küzdeni. Ahhoz képest, hogy nő vagyok, van energiám!
És akkor Önök átkapcsoltak.
Szuperhumoros jelenet, annyit látni, hogy a lába kegyetlenül remeg a lecsúszott gatyában egy nyilvános wc fülkéjében, és mire összejön neki, talán valami gyilkos szarkazmus okán, vagy a műsorszerkesztő váratlan elalvása miatt váratlanul a Beach Boys valamelyik száma kezd őrült hangerővel kalimpálni, egy másik szobából hallgatva ez akár a Surfin' USA is lehet, érezhetően szörnyen hasonlít, de mégsem az. Valamelyik másik zseniális Beach Boys. Úgy 20 másodpercig tart az egész, kegyetlen röhej, majd lassú áttűnés, és mint a Repülő Cirkuszban, most valami egészen más, Fájdalom, szadizmus és dicsőség, ígéri az ajánló, és aztán klikk, mert ezt én inkább nem várom meg, de mire elkapcsolok, sokkal nagyobb meglepetés ér.
Az ajtóban, pontosabban a kitárt ablakban hirtelen Madárfejű Bob jelenik meg, valósággal bezuhan az óriási viharkabátjában.
- Na...? - utal arra teljes joggal, hogy indulni kéne.
- Csak előbb ki kéne józanodni - utalok arra, hogy még nem vagyok kész.
- Menj a picsába - utal arra, hogy mégis mit csináltam eddig.
De még mielőtt a jelenet a teljes kiszámíthatóság olcsó és unalmas darabjaira hullana, fogom magam, és furcsa mód engem is meglepő készséggel engedek, és lemászom a plafonról.
- Rettenet Doktor nem hagyja magát - sóhajtozza csalódott hangon.
- Kész szerencse, hogy téged azért hagyott. Meglépni... Elvan magában is - szúrom közbe.
- Azt nem mondanám, igazából nem hagyott...
Ebben a pillanatban, habár olykor mégis kissé kiszámítható a jelenet, de amúgy az elegáns dramaturgia minden jó szándékú jegyében Bob nyekergése váratlanul, de a jó időzítést tekintve meggyőző hirtelenséggel félbeszakad, amint egy irgalmatlan süvöltés kíséretében úgy rettentő százhússzal Rettenet Doktor rettenetesen besüvít a nyitott ablakon át, otrombán és figyelmetlenül elsodorva a növényeket, a polcokat, garnitúrát, a bárszekrényt, a kártyavárgyűjteményt, a gyufaparlamentet, Huan-Ti császár egyik megmentett agyagkatonáját, az üres dobozokat, a hangyafarmot, de ami a legrosszabb, mindkettőnket, így aztán hárman vertük le és zúztuk kegyetlenül össze a frissen beüzemelt és akkurátusan állítgatott méregdrága házimozit.
Rettenet Doktornak nem ez volt az első gonosz cselekedete.
Az első gonosz cselekedete az volt, hogy megszületett, és lerántotta a földre az alig fél órával fiatalabb ikertestvére lelógó takaróját, benne természetesen a testvérrel. Ez mindjárt két gonosz cselekedet. Az anyja sikítófrászt kapott és öklendezni kezdett, ami a következő tizennégy órában szinte megszakítás nélkül folytatódott, így Rettenet nem is kapott nevet, csak zokogott és hányt, hányt és zokogott, mármint az anyja, minden emberi hangot nélkülözve, de lényegtelen sorrendben végül is, mert lényegében teljesen egyszerre. Az egyetlen kisebb szünet egy csuklás miatt volt kénytelen beállni, rögtön azelőtt, hogy nem sokkal hajnali 2 után, fájdalomtól és nyugtatóktól félig részegen, egy kis vodkáért kiszökve a kórházból, majd a már alig lötyögő üveg birtokában, pocsolya részegen a kapun visszamászva a hálóingje beakadt, ő meg valami reménytelenül bizarr pózban fennakadt a hegyes kerítésen, aminek következtében csak hajlongani tudott, kiszabadulni nem, illetve a beálló csuklás miatt gyakorlatilag rángatózni. De ahogy leejtette az üveget, hirtelen elmúlt, abbamaradt az egész, nem kellett onnantól se csuklania, se hánynia, aminek annyira mégsem tudott örülni, mert így is nagyon szomorú volt ez az egész. Rettenet viszont - persze akkor még Rettenet Újszülött fokozatában -, miután az eseményt észlelő ügyeletes biztonsági őrök kiérkeztek, és magába roskadt anyját szolgálati feladatuk ellátása keretében lerángatták a rácsokról és becipelték, az ápolók segítségével pedig az ágyához kötözték, levizelte gyorsan egy meglepő, már korai próbálkozású vigyornak is beillő grimasszal, amitől eleve sokkos anyja elkezdte azt hinni, hogy fia ezentúl bármikor, bármilyen körülmények között az életére törhet; tulajdon szülőanyja ellen kelhet, gátlás nélkül, és valószínűleg élvezni is fogja... hát miféle szörnyeteget teremtett a világnak bajára? Amire ismét gurgulázó üvöltés, könnyes rimánkodás szakadt ki belőle, míg a morfium ki nem ütötte. Ekkor lehetett alig hallani a kórteremben, hogy elhaló hangon azt szuszogja: ez rettenet... rettenet... , amiből mindenki máris tudta, mindez Rettenet műve volt, ő a felelős, hogy ez a helyzet itt kirobbant, hogy még alig szült, de máris iszik ez a kismama, bár legalább van egy csodás mosolyú gyermeke.
Legalábbis így szól a legenda.
És hamarosan ők is megtudták, hogy igaza volt.
Még számtalan válogatott gonoszság, felfoghatatlan gaztett és emberiségellenes kísérlet fűződik a nevéhez, és az eszközök korlátlan skálája okán zsarolás, lopás, súlyos testi sértés, becsületsértés, személyes szabadság korlátozása, készpénz-helyettesítő eszközzel, lőfegyverrel illetve robbantószerrel, valamint haditechnikai eszközökkel visszaélés, emberölési kísérlet, emberölés, közokirat-hamisítás és jelentős értékű adócsalás is sorra került. De idő sincs mindegyiket felsorolni.
Végre a markunkban van! A lényeg.
Nem ereszthetjük!
A Dinamic Duo ismét a színen: a gyors helyzetfelismerés John McClane-jeiként szinte egyszerre kezdjük el a seggünket kaparászni, mert a padló végülis nem arra van, de arcunkról lefeszegetve egymás virgácsait máris akcióba lendülünk.
Hopp!
- Kelj fel, te rohadék! Ezt elszámoltad! - kezdem szaporán rugdosni azt a nyamvadt sisakját, mire Bob fültépő rikoltozás közepette csipkedni kezdi a csőrével az öreg testét, ami szemtelenül kitartóan tűrve a fájdalmat csak statikusan rángatózik, elkezdem én is rángatni, ordítozom neki.
- Hrrrrrúúúúúúú! Hrrrrrúúúúúúúúúúúúúúúúú! - ez éppen Bob.
- Na pattanj fel szépen! Papot már nem hívunk, ha nem haragszol! - keménykedek.
De valami nem stimmelt.
- Rettenet Doktor, nincs tovább! Érted-e ezt? Neked annyi - nem válaszol, de adok neki két gyomrost, és ágyékon térdelem, hogy levegőt se kapjon.
- Nem használod ki az alkalmat, látom - vetem oda. - Előttünk még bűnbánatot nyerhetsz. Bob vad pofozásba kezd óriási szárnyaival, tollai csak úgy repkednek, harci kukorékolás, én átveszem, kegyetlen püfölés, amennyi csak a pókerőből telik, aztán már együtt rugdossuk, főleg a bordákra megyünk, de még mindig semmi válasz.
- Nem vagy formában, apukám... Kelj fel szépen.
Kuss. Tök kuss.
- Hahó! Öregem.
- Hé... ennek tényleg annyi.
- Na nehogy... úgy látod? - teljesen elkerekedett szemekkel meredek Bob leleplező erejű megállapítására. - Annyi év után, annyi év reménytelenül végtelen hajszája után ennyi lenne, ennyi lenne a végső küzdelem, a nagy összecsapás? Ez elkeserítő - erre még négyet-ötöt lábbal próbaképpen a veséjébe lépek, biztos ami biztos alapon, de ezt a pofátlan ignoranciát tettetni már tényleg nem lehet.
- Ja, hát minden egybevág. Úgy is nézett ki, mint aki szét van lapulva, mint a szar.
- Kár - sóhajtok nagyot, miközben fejéről lerántott sisakját két kézmozdulattal lazán összenyomom, és szórakozott mosollyal, de magabiztosan a mellemet döngetem.
- Elmentem volna a végsőkig. Mert imádok küzdeni. Ahhoz képest, hogy nő vagyok, van energiám!
És akkor Önök átkapcsoltak.
2011. október 19., szerda
2011. október 8., szombat
A rónin kegyelme I.
Megjött Katsuhito és a féktelen düh rángatózó vérebei vad csaholásba kezdtek. Tamahaganija zöldesen csillant fel a bosszúvágy fényében, ahogy a Hold egy pillanatra kiszabadította magát a habfüggönyökből és ráengedte pillantását. Nem volt tovább út, a hajsza véget ért. Hamarosan vendéged érkezik, morogta szomjas farkasvigyorral, aki nem más, mint maga az elkerülhetetlen sors. Az alkonyati levegőt a borzongás hidege kezdte hirtelen csipkedni, de Katsuhito nem fázott, voltaképp nem érzett semmit, egy izzó hústömeg volt, a testéből gomolygó meleg levegő csak úgy olvasztotta körülötte a sötétséget, akár egy süvítő gőzmozdony az éjszaka gyomrában. Elszántságánál csak türelmetlensége volt nagyobb, szandálját félrehajítva felpattant az első fára, és beleszimatolt a vérszagú homályba: infrára váltott látással csalogatta elő a hegy mélyén kapaszkodó alamuszi ösvényt. Aztán kilőtt, ágról-ágra tigrisként vetődve repült át vagy ötven gyilkos métert. Vagy ötven gyilkos métert. A fenyők rettentő sustorgása eközben mélységesen cinikus kánonként ismétlődött.
Kerek húsz holddal ezelőtt, amikor a sógunátusi kiborgok váratlanul lecsaptak rá, a maradék hitét is elvesztette. Ez röviddel azután történt, hogy otthonát felgyújtották, miután feleségét és pici lányukat gondosan megkötözve a pincében hagyták. Katsuhito későn érkezett: a háza lángokban, és családja keserves ordítása szűrődött ki, de nem juthatott be: a robotok már várták. Tízen, húszan, talán negyvenen is előkerülhettek, mire a rónin végzett az őrszemek lekaszabolásával. Próbálták lefogni - sikertelenül. Ekkora túlerővel szemben pedig még a Tokugawákkal szemben is győzedelmeskedő Katsuhito sem bírt. A sógun reszketve várta a nagy találkozást, de Katsuhito még aznap éjjel megszökött a palotájából. És húsz hold sem volt elég, hogy újra markában tudhassa - a rónin egyenként számolt le a kiborgokkal, a sógun megszégyenült és hatalmát vesztette, elmenekült, remeteként elbujdokolt a hegyekben. De soha nem adta fel, hogy revansot vegyen.
Katsuhito sem.
Katsuhito ott állt, szilárd eltökéltséggel a barlang bűzös pofájában, és várta az első jelet: ropogó kavics vagy libbenő selyem hangját, fém halk csilingelését... a lélegzet elakadását.
Katsuhito türelmes ember volt. Katsuhitonak csak egyszer lehetett meglepetést okozni.
(folyt. köv.)
Kerek húsz holddal ezelőtt, amikor a sógunátusi kiborgok váratlanul lecsaptak rá, a maradék hitét is elvesztette. Ez röviddel azután történt, hogy otthonát felgyújtották, miután feleségét és pici lányukat gondosan megkötözve a pincében hagyták. Katsuhito későn érkezett: a háza lángokban, és családja keserves ordítása szűrődött ki, de nem juthatott be: a robotok már várták. Tízen, húszan, talán negyvenen is előkerülhettek, mire a rónin végzett az őrszemek lekaszabolásával. Próbálták lefogni - sikertelenül. Ekkora túlerővel szemben pedig még a Tokugawákkal szemben is győzedelmeskedő Katsuhito sem bírt. A sógun reszketve várta a nagy találkozást, de Katsuhito még aznap éjjel megszökött a palotájából. És húsz hold sem volt elég, hogy újra markában tudhassa - a rónin egyenként számolt le a kiborgokkal, a sógun megszégyenült és hatalmát vesztette, elmenekült, remeteként elbujdokolt a hegyekben. De soha nem adta fel, hogy revansot vegyen.
Katsuhito sem.
Katsuhito ott állt, szilárd eltökéltséggel a barlang bűzös pofájában, és várta az első jelet: ropogó kavics vagy libbenő selyem hangját, fém halk csilingelését... a lélegzet elakadását.
Katsuhito türelmes ember volt. Katsuhitonak csak egyszer lehetett meglepetést okozni.
(folyt. köv.)
2011. október 1., szombat
2
Ezzel a szkinnel tudom megünnepelni kedves blogom 2. születésnapját. Hurrá. Nem mondom, hogy 'új', mert ez egy baromi régi sablon, csomó blogon ezzel tolják, de mivel még mindig ez néz ki a legpöpecebbül a kínálatból, és mivel már untam a fehéret, váltottam. Úgy látszik, a korábbi valami nagyon gyökér szkin volt, mert ez már simán behozza rendes felbontásban a videókat, nem négyzetben.
This calls for a victory tune!
Valaki már felnyomhatná rendesen az egész jelenetet. A FOX persze leszedeti, ahelyett, hogy maga tenné föl, de hát épp ezért annyiszor is kell majd akkor visszatölteni.
This calls for a victory tune!
Valaki már felnyomhatná rendesen az egész jelenetet. A FOX persze leszedeti, ahelyett, hogy maga tenné föl, de hát épp ezért annyiszor is kell majd akkor visszatölteni.
2011. szeptember 16., péntek
Fülledt péntek este egy újpesti társasház ablaka alatt
- Megvédtem a zsidókat, erre majdnem kibasztak a Dallasból*!
- De te zsidó vagy.
- Nem, nem vagyok zsidó.
- A zsidó nem ember! Látod, minek védted meg?
- Hogyne lenne ember! Ugyanolyan ember, mint mi.
- A zsidó nem ember, vagy ember, de akkor sem ugyanolyan!
- Ugyanolyan! Ugyanaz a faj!
- Ne üvölts már! De másmilyen!
- Nem katolikus.
- Épp ezért nem ugyanolyanok, mert az emberek között vannak ilyen ellentétek...
- De ugyanaz az Isten!
- ...amiért nem lehetnek ugyanolyanok.
- De te nem hiszel semmibe, a zsidók meg hisznek valamibe!
- A zsidónak nagy orra van.
- Izráel! Izráel!
- Kussolj már!
- A zsidónak nem nagy orra van! Szeress bele egy zsidó lányba, gecii! És akkor majd meglátod.
- Csönd már! Még jó, hogy majdnem kibasztak...
- Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, nem, nem ezt mondtad?
- De ezt mondtam.
- Nem te mondtad, hogy Isten a nők bálványa? Meg kell védenünk őket, ők a mi gyermekeink!
*helyi kocsma
- De te zsidó vagy.
- Nem, nem vagyok zsidó.
- A zsidó nem ember! Látod, minek védted meg?
- Hogyne lenne ember! Ugyanolyan ember, mint mi.
- A zsidó nem ember, vagy ember, de akkor sem ugyanolyan!
- Ugyanolyan! Ugyanaz a faj!
- Ne üvölts már! De másmilyen!
- Nem katolikus.
- Épp ezért nem ugyanolyanok, mert az emberek között vannak ilyen ellentétek...
- De ugyanaz az Isten!
- ...amiért nem lehetnek ugyanolyanok.
- De te nem hiszel semmibe, a zsidók meg hisznek valamibe!
- A zsidónak nagy orra van.
- Izráel! Izráel!
- Kussolj már!
- A zsidónak nem nagy orra van! Szeress bele egy zsidó lányba, gecii! És akkor majd meglátod.
- Csönd már! Még jó, hogy majdnem kibasztak...
- Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, nem, nem ezt mondtad?
- De ezt mondtam.
- Nem te mondtad, hogy Isten a nők bálványa? Meg kell védenünk őket, ők a mi gyermekeink!
*helyi kocsma
2011. szeptember 14., szerda
2011. szeptember 9., péntek
2011. augusztus 7., vasárnap
Egymondat (2mondat edisön)
Most képzeld el, hogy a Viktor meg a Dénes, a két fekete, és Viktor cigány barátnője felszállnak a 7-esre, és arról kezdenek el beszélgetni, hogy mik a belső problémák a Fideszben. Micsoda sokkot kaphattak a buszon!
2011. augusztus 3., szerda
Azt álmodtam, hogy
Ol' Dirtyvel megyünk valami Brooklyn-i utcán, illetve akarunk átmenni az úttesten, és magyaráz valamit félig alulnézetből, ahogy kissé oldalra nekem beszélve az elhúzó kocsik felé néz, és mintha én filmezném közben, amolyan dokufílinggel, de mégis valahogy vele együtt vagyok. Az biztos, hogy már nem ilyen volt már - bár a körülmények szinte ugyanolyanok -, hanem talán a 2004-es állapotában. Az egész talán egyetlen pillanatig tartott.
Jött még aztán sok más is az álomban, de azokra nem emlékszem ennyire élesen.
Jött még aztán sok más is az álomban, de azokra nem emlékszem ennyire élesen.
2011. július 24., vasárnap
2011. június 30., csütörtök
Egymondat #4
Ha megjelenek így a Westendben, ki fognak dobni.
(Kicsi Lili, G 3 éves lánya körömlakkozás után)
(Kicsi Lili, G 3 éves lánya körömlakkozás után)
2011. június 29., szerda
...és Ő is
Egy csodálatos fotóalbum telis-tele fantasztikus képekkel 200 oldalon... nagyon boldog vagyok. És csodás illata van.
Az élet apró, drága örömei. *Hüpp*
2011. június 26., vasárnap
Új lakótársam
Igen, A poszter. 90× valamennyi...
Még nem raktam fel, be kéne kereteztetni/üvegeztetni.
2011. június 25., szombat
És igen, végre!
Végrevégre!
Megvan az Ember a Holdon!
Ez külön bejegyzést ért, de nem mondom meg, mennyi volt.
(Sok.)
Megvan az Ember a Holdon!
Ez külön bejegyzést ért, de nem mondom meg, mennyi volt.
(Sok.)
2011. június 19., vasárnap
2011. június 18., szombat
@ home
Jelentem: hazaértem.
Brüsszel egyszerűen... rettenetes volt. Unalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, baromi csalódott vagyok, egyáltalán nem ezt vártam. Tudom, milyen borzalmas lehet ezt olvasni, hiszen sokan még a Balatonig sem jutnak el, de tényleg. Úgy döntöttem ezért, megkímélve a még bizakodó olvasókat (?), objektív maradok, és a lehúzó, unalmas részeket egyszerűen kihagyom a beszámolóból.
Hát akkor ennyi volt, azt hiszem, nem hagytam ki semmi izgalmasat.
Na jó, csak vicceltem!
Brüsszel valójában ZSENIÁLIS, FANTASZTIKUS, GYÖNYÖRŰ hely!! És nagyszerűen éreztem magam. De mivel bármiféle élménybeszámoló csak silány lenyomata lehetne a programokban, látnivalókban gazdag, amúgy kalandos, vidám utazásnak, csak képeket fogok föltenni, majd azok mondanak (?) valamit.
Brüsszel egyszerűen... rettenetes volt. Unalmas. Nem is tudom, hol kezdjem, baromi csalódott vagyok, egyáltalán nem ezt vártam. Tudom, milyen borzalmas lehet ezt olvasni, hiszen sokan még a Balatonig sem jutnak el, de tényleg. Úgy döntöttem ezért, megkímélve a még bizakodó olvasókat (?), objektív maradok, és a lehúzó, unalmas részeket egyszerűen kihagyom a beszámolóból.
Hát akkor ennyi volt, azt hiszem, nem hagytam ki semmi izgalmasat.
Na jó, csak vicceltem!
Brüsszel valójában ZSENIÁLIS, FANTASZTIKUS, GYÖNYÖRŰ hely!! És nagyszerűen éreztem magam. De mivel bármiféle élménybeszámoló csak silány lenyomata lehetne a programokban, látnivalókban gazdag, amúgy kalandos, vidám utazásnak, csak képeket fogok föltenni, majd azok mondanak (?) valamit.
2011. június 14., kedd
Asszem,
kicsit elkapattam magam az elmúlt hónapban, legalábbis ami a film- és könyvgyűjtő kattanásomat illeti. Mert ha még eddig nem vettem volna észre (az elmúlt tizenX év alatt), valami hasonló kezdett most őrületet ölteni, persze amellett, hogy rég áhított, ma már inkább nem kapható darabokat is beszerzek, az "olcsóra" ("a könnyen elérhetőre") is rámegyek, vagyis ha nem is feltétlenül kerestem az adott filmet, vagy kötetet, de jó áron szembejön (és azért a mérsékeltnél egy picit jobban érdekel), lecsapok rá - ki tudja, mikor, hol, mennyiért tudnám újra megtalálni. (Így beszél egy megszállott egyébként, avagy a depresszió vadhajtásai, csak ha valaki furának találná az ilyesmit a környezetéből, meg kell nyugtatnom mindenkit, valóban az.)
Szemléltetésképp röpke mérleget készítettem, ami egyúttal kitűnő lehetőség arra, hogy ne csak az asztalon gyarapodó-düledező tornyokon, de mintegy listaszerűen összesítve is lássam, mivel lettem gazdagabb néhány hét alatt.
Lássuk a filmeket:
Taxisofőr - extra változat (1100), Chaplin: A kölyök extra változat (1000), Bajnokok reggelije (500), New York királya (500), A tanú (végre, 2000), Boogie Nights extra változat (1000), Boogie Nigths póló! (600!), Utolsó belövés (500), Óraműpontossággal (300), 22 lövés (1000), Gilliam: Időbanditák (500), Ace Ventura 2 (igen, tudom, de akkor is - 400), A Polip-sorozat eddig hiányzó utolsó lemeze (600), Waczak-szálló összes rész, extra változat (2200), Tűz van, babám! (500).
És akkor a könyvek:
Albert DeMeo: Apám bűneiért (500), Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára (benne a saját 'regénye', a Ködszurkáló - 800), David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat? (1200), Nicholas Pileggi: Casino (1300), Marlene Dietrich: Tiétek az életem (200), Jack Nicholson-"nem hivatalos" életrajz (200), 1000 japán vers (500), Johnny Depp: A Modern Rebel (ilyen életrajzi albumszerű - 2000), Francois Villon összes versei (200), Anthony Burgess: Gépnarancs (800).
Szóval az eredmény végül - és ez a lényeg! - kicsivel több mint 20 ezer. És ez nem is rossz. Ha ehhez hozzáveszem, hogy más egyéb (pl. ruha,étel, tisztálkodószerek) nem került beszerzésre az elmúlt időszakban, nem is költöttem sokat magamra. Még jelenleg is folyamatban van néhány apróság (pl. a Dumas-klub című könyv vagy egy itthon kiadatlan Welles-életrajz), de ezek a kiadások úgyis csak a következő hónapban jelentkeznek :P
Kezdek megőrülni?
Az egyetlen gond (?), hogy holnap, azaz már ma, utazom Brüsszelbe... teljesen váratlanul. Ami önmagában szuper horrorsó, és azért nem sok időre, épp csak 3 napra, meg az utazást sem én fizetem szerencsére, de perkálni akkor is kell, és hát kérdés, nem lesz-e a fizetés ráfizetés ezek után. However, az élet mindig drága.
Szemléltetésképp röpke mérleget készítettem, ami egyúttal kitűnő lehetőség arra, hogy ne csak az asztalon gyarapodó-düledező tornyokon, de mintegy listaszerűen összesítve is lássam, mivel lettem gazdagabb néhány hét alatt.
Lássuk a filmeket:
Taxisofőr - extra változat (1100), Chaplin: A kölyök extra változat (1000), Bajnokok reggelije (500), New York királya (500), A tanú (végre, 2000), Boogie Nights extra változat (1000), Boogie Nigths póló! (600!), Utolsó belövés (500), Óraműpontossággal (300), 22 lövés (1000), Gilliam: Időbanditák (500), Ace Ventura 2 (igen, tudom, de akkor is - 400), A Polip-sorozat eddig hiányzó utolsó lemeze (600), Waczak-szálló összes rész, extra változat (2200), Tűz van, babám! (500).
És akkor a könyvek:
Albert DeMeo: Apám bűneiért (500), Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára (benne a saját 'regénye', a Ködszurkáló - 800), David Lynch: Hogyan fogjunk nagy halat? (1200), Nicholas Pileggi: Casino (1300), Marlene Dietrich: Tiétek az életem (200), Jack Nicholson-"nem hivatalos" életrajz (200), 1000 japán vers (500), Johnny Depp: A Modern Rebel (ilyen életrajzi albumszerű - 2000), Francois Villon összes versei (200), Anthony Burgess: Gépnarancs (800).
Szóval az eredmény végül - és ez a lényeg! - kicsivel több mint 20 ezer. És ez nem is rossz. Ha ehhez hozzáveszem, hogy más egyéb (pl. ruha,
Kezdek megőrülni?
Az egyetlen gond (?), hogy holnap, azaz már ma, utazom Brüsszelbe... teljesen váratlanul. Ami önmagában szuper horrorsó, és azért nem sok időre, épp csak 3 napra, meg az utazást sem én fizetem szerencsére, de perkálni akkor is kell, és hát kérdés, nem lesz-e a fizetés ráfizetés ezek után. However, az élet mindig drága.
2011. június 8., szerda
2011. május 28., szombat
2011. május 26., csütörtök
2011. május 16., hétfő
2011. május 14., szombat
Utazó
Ismét az álom alattomos, könnyű ígérete énekel.
Előttem kacér emlékképek nevetnek, melyeket sosem éltem meg.
Hosszú, nehéz utam volt mégis. Hosszú, nehéz utam kinevet, mégis.
A hangokat már nem hallom, az ízeket nem érzem. A gesztusokat látom vég nélkül, szemtelen, üres grimaszokat, hamis sandításokat, kényszerű érintéseket.
Elfáradtam.
Lehettem volna fésű... nem lettem. Magam terhe lettem, egy kelletlen vendég itt a semmi alján, rózsaszínű egek cinikus követője, esővíz csillapíthatatlan szomjazója, hatalmas puszták fűrészelője. Nincs közöm az egészhez.
De csak megyek tovább.
És csak megyek tovább.
De előbb talán... keresek egy hűvös zugot, fejemet álom igájába hajtva merülök tovább.
De nem megy, végül nem megy.
Szorít... a cipő.
Előttem kacér emlékképek nevetnek, melyeket sosem éltem meg.
Hosszú, nehéz utam volt mégis. Hosszú, nehéz utam kinevet, mégis.
A hangokat már nem hallom, az ízeket nem érzem. A gesztusokat látom vég nélkül, szemtelen, üres grimaszokat, hamis sandításokat, kényszerű érintéseket.
Elfáradtam.
Lehettem volna fésű... nem lettem. Magam terhe lettem, egy kelletlen vendég itt a semmi alján, rózsaszínű egek cinikus követője, esővíz csillapíthatatlan szomjazója, hatalmas puszták fűrészelője. Nincs közöm az egészhez.
De csak megyek tovább.
És csak megyek tovább.
De előbb talán... keresek egy hűvös zugot, fejemet álom igájába hajtva merülök tovább.
De nem megy, végül nem megy.
Szorít... a cipő.
2011. május 7., szombat
Szemle sütve
Hazatérve a Filmszemléről A tanúhoz menekültem. Nem is az, hogy egyszerűen imádom ezt a filmet, és bármikor képes vagyok megnézni, hanem hogy az egész szemle (illetve az első napja, amin részt vettem) ezt hozta ki belőlem. Ezt a filmet akartam látni, ezt hozta ki belőlem a felhozatal. Persze azzal a tudattal együtt, hogy micsoda mostoha, szerencsétlen, dühítő körülmények áldozata lett az egész, hogy halott volt már, mielőtt elkezdődött volna, és mindenki így is tekintett rá, mindenki így is érkezett, mintha ott se lett volna, mintha nem is lenne a fesztivál, szóval ezzel együtt sem tudtam sajnos elég elfogadó lenni.
De mindegy.
...valaki pedig volt olyan jó, hogy a teljes filmet megosztotta ___tube-on, úh. most én továbbítom, legyen csak itt. Köszönet csardij-nak. (Csak ilyen hülye négyzetbe hozza be itt, egyelőre nem tudom megoldani, úh. katt rá kétszer, hogy full-vájckrín legyen.) Jó mozizást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)