Menta

Már amikor kiléptünk az ajtón, a lift előtt megcsapott a rettenetes bűz.
- Micsoda húgyszag van! - szakadt ki belőlem anélkül, hogy elgondolkodtam volna, kimondjam-e.
Először próbáltak meggyőződni róla, hogy igaz-e, mert még egyikük orrát sem szúrta meg. Erre sokat végül nem kellett várni, de előbb nevetségesen végigmértük magunkat, mintha bármelyikünk felől jöhetne, aztán szaglásztunk bután a levegőbe, és kiderült - rájöttek, rájöttem -, hogy tényleg.
De nem tudtuk meg, honnan, vagy miért, és egészen frissnek tűnt.
- Talán a liftaknából jön - toporogtunk a liftben. Ott már nem éreztük. Talán a Pista volt - gondoltam. Úgy fél órája láttam bejönni.

Később pedig ahogy a villamoshoz menet szétszaggatott a hideg, nagyon siettem. Nem volt kedvem a fagyban átcsorogni, el kellett csípnem a villamost.
Szerencsém volt, elcsíptem. Éppen. Felszálltam, de annyira tömve volt, hogy egészen be kellett furakodjak oda, ahol hely volt. A kocsi középső ajtajánál. Nagy üres tér. És tömény húgyszag, bezuhantam a tömény húgyszagba.
A kettes ülésen egy hajléktalan ült. Leszegett fejjel. Melegítőben, zokniban. A mínuszokban.
Ahol hely volt, megálltam hát.
Mentát szopogattam.

Ott a csillagharcos!

Egymondat #10

Szavamra, te nem beszéled a nyelvet, hanem megrágod és kiköpöd.

Kell nekem egy macska.