Fülledt péntek este egy újpesti társasház ablaka alatt

- Megvédtem a zsidókat, erre majdnem kibasztak a Dallasból*!
- De te zsidó vagy.
- Nem, nem vagyok zsidó.
- A zsidó nem ember! Látod, minek védted meg?
- Hogyne lenne ember! Ugyanolyan ember, mint mi.
- A zsidó nem ember, vagy ember, de akkor sem ugyanolyan!
- Ugyanolyan! Ugyanaz a faj!
- Ne üvölts már! De másmilyen!
- Nem katolikus.
- Épp ezért nem ugyanolyanok, mert az emberek között vannak ilyen ellentétek...
- De ugyanaz az Isten!
- ...amiért nem lehetnek ugyanolyanok.
- De te nem hiszel semmibe, a zsidók meg hisznek valamibe!
- A zsidónak nagy orra van.
- Izráel! Izráel!
- Kussolj már!
- A zsidónak nem nagy orra van! Szeress bele egy zsidó lányba, gecii! És akkor majd meglátod.
- Csönd már! Még jó, hogy majdnem kibasztak...
- Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, nem, nem ezt mondtad?
- De ezt mondtam.
- Nem te mondtad, hogy Isten a nők bálványa? Meg kell védenünk őket, ők a mi gyermekeink!


*helyi kocsma

És akkor most, amit már régóta halogatok, elkezdem végre ráncba szedni a net piszkában szunnyadó-senyvedő, eddig ímmel-ámmal készülő filmesh blogomat.

Egymondat #5

Azt álmodtam, hogy tojás vagyok, és valaki feltör engem.