- Hm. Legalább nem kell külön koporsó - motyogták szomorúan társai. Amúgy is olyan kicsi.
Nem volt szükség, hogy a Mester befejezze a gondolatsort, nem kellett már hallaniuk; hallották ezerszer. Tudták ők jól, mire akart a Mester utalni, ismerték tanításait: kiadták már nagyon sokszor, nagyon sok kötetben, rengeteg példányszámban, könyvesboltokban árulták, és nagyon nagy sikere volt. Szép summát is kóstált, amit a kiadó árpolitikája is igazolt, hiszen végül az összes példány elfogyott minden ikszedik újra-kiadásból, fényképmelléklet, gumiszalagos Yoda-álarc, egy zacskó elmetrükk, már minden csomagban árulták mindennel, a rajongók egymást ölték a dedikálások végtelen soraiban.
A rumosüveget körbeadva már nem volt olyan hideg. Yoda valaha az Univerzum egyik legnagyobb egyénisége, galaxisbiztonsági szakértője, ünnepelt sztárja volt, legalább olyan lenyűgöző hatással volt az emberekre, mint Chaplin, és addig ugrándoztak körülötte, míg el nem kezdte viccesen felcserélni a szavakat, ahogy az a róla készült filmben is volt, addig nem hagyták nyugodni, míg nem krákogta el sejtelmesen, hogy "you... will... be". De olyan apró részletek érdemi feldolgozásával már nem vacakoltak, mint hogy a Mester egyszerűen a kérdésre, hogy melyik volt a kedvenc jelenete, miért válaszolt tizennégy botütéssel. Ettől egyébként azt hitték, már ők is az Erő birtokosai, nem akadtak fenn rajta. De a Mester ilyet nem közölt. (Erő: A fizikában az erő olyan hatás, ami egy tömeggel rendelkező testet gyorsulásra késztet. Szinonimák: energia, erőnlét, hatalom, intenzitás. Ez van veled. ) Ettől a gatyák még nem száradtak gyorsabban - kellett később rádöbbenniük -, valami nem működött, úgyhogy még visszamentek néhány kokiért, azt gondolva, az előzőnek elmúlt a hatása.
Ilyen társadalom nem érdemel vaskos gondolatokat, empatikus útmutatást. És az igazság az, hogy a legtöbb ilyen, az útkeresőt valóban segítő tanácsa bele sem került megannyi könyvsorozatba fűzött tanítása közé. Yoda: The Lost Tapes. A kiadónak kockázatos volt, Yodának meg megalázó, úgyhogy inkább elment látnoknak Brooklynba. És ott már elmesélhette ezt is:
"Ha belépnek, megtudják, milyen lett volna, ha egy másik utat követnek. Igenis, van egy másik ember a tükörben, a személyiség inverz alteregója, egy tőlünk teljesen különböző ember: mindannak az ellentét hordozza, ami bennünk természetes, belőlünk pedig mindaz hiányzik, amivel nap nap után ő szembesít minket. Ez a kép velünk szemben testesíti meg mindazt, ami bennünk szép lehetne, de nem merjük betörni. Végre rá kell jönni: nem a tükör egyik és másik oldaláról van szó. Hanem ugyanarról a feléről, ahol minden akaratunk és ellenkezésünk ellenére végül nem egyedül létezünk. Ezt a kettősséget kell felismerni és elfogadni, azután azt, hogy mindezen hogyan kell nevetni. Ennek jött el az ideje."
