...és egy 5-6, de testvérek között is legalább 4 év visszafojtott/türelmetlen, izgatottsággal teli, de még így hallatlanul sem hiábavaló várakozása teljesedik ki végre egy szinte bizonyosan izgalmas dupla-hanganyag formájában. Hát igen. Végre. Persze közben mindenféle okoskodók jöttek, akik szerint nem létezik, hogy Magyarország egyik legtehetségesebb, legígéretesebb, és legegyedibb zenekarának 6 évig tartson egy új lemez elkészítése. Hát öregem, gondoltam ilyenkor, persze, pont veled akartak kiba*zni. Veled, akinek még az sem kielégítő válasz, ha személyesen az egyik tag mondja el neked a saját szájával, hogy bizony legalább kétszer megjelenhetett volna az anyag, legutóbb éppen 3 éve, ha nem száll el az egész, ha nem lopják el az összes ketyerét.
Nos talán egy éve kezdtem el én is ilyen hülye lenni, és azt gondoltam, nem érdekel. Kijött egy lemezük, amiből úgy tűnik, egész jól megélnek 2004 óta, minek egy újabb? Fellépni az is jó, a szövegeket mindenki kívülről (és persze odabent is) fújja. Ha kijön, ha megjelenik, lesz, vagy majd ha akarják, ha majd összeáll. Addig is nem érdekel.
Aztán két hete, a semmiből... máris? Hogyhogy? Mi van? Egy kicsit nem figyelek oda... szóval várom, nagyon, eszeveszettül kíváncsi vagyok. Az még semmi, hogy a legelső ígéretekhez híven dupla album lesz, de a megjelenés napjára olyan bulit rittyentenek, ahol nem fellépéssel, hanem közös albumhallgatással ünnepelnek a nagy (de gyakrabban inkább kis-)érdeművel, és csak a belépőt kell kiperkálni, a lemezt kettőfélért szinte ingyen hozzádvágják. Na? Ezek szerint tényleg szeretnek benneteket? Megérte várni, vagy sem?!
Szóval jövő héten ilyenkor irány a Toldi, addig ez a kérdés a feladvány: van most ez a zen-buddhizmus, nem vágod, hogy kik írták?
