2011. február 11., péntek

Lilcsi

Épp, hogy elmúlt 3 éves, pontosan érti, mi a helyzet.
- Te miért jöttél hozzánk? Azért vagy itt, hogy vigyázz rám?
- Most vigyázok rád, igen.
Az értelem nyílása. Közben apró kis darabokra tépkedi a kék, zöld, piros gyurmadarabokat, összegyúr egy galacsint és a kezembe nyomja, majd ugyanolyan közvetlen, kedvesen csengő hangsúllyal azt mondja:
- Neked csináltam. Te jöhetsz hozzánk ide bármikor, játszhatunk, rajzolhatunk, szívesen jöhetsz.
Elveszem a gyurmát, mosolygok.
- Köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen.