D.

- Nem jössz ki?
D. hirtelen felbukkanó fejénél csak a kérdése lepett meg jobban, még sosem hívott ki.
- Minek?
- Cigizni. Látom úgyis arra készültél, ott csavargatod a kezedben.
És valóban, D. jól látta, csak nem tudta, hogy eszem ágában sem volt felkelni a székből. Ott, egy ültő helyemben akartam elszívni a MaNcs szüret rovatának kacagtató társaságában. Bájos kis feje, nagy, kíváncsi szemei hatására azonban megadóan letettem az újságot és felálltam.
Elsétáltunk az ablakhoz, elmeséltem, amin nevettem, dumáltunk a napról, eltelt 5-6 perc, de végül úgy tűnt, nincs konkrét kérdése. Kifejezett oka nem volt annak, hogy a társaságába hívott.
De ahogy elnyomta a csikket, megjegyezte:
- Azt akartam megtudni, tegnap miért borultál meg annyira.
Elhűltem. Megborultam? Micsoda észrevétel. Nem ki, hanem meg, a tudatos szóhasználat igen kedvemre volt. Mosolyogtam. Hang nem jött belőlem, annál jobban meg voltam lepve, és ő sietve, határozottan hozzátette:
- ...de mivel máris vissza kell mennem dolgozni, ezt a kérdést most nem teszem fel. Majd legközelebb megkérdezem.
- Jó - mondtam könnyedén -, majd kérdezd meg. Aztán szép lassan letipegett a lépcsőn.
Az jutott eszembe, hogy talán nem is tudtam volna mit válaszolni neki.
De nem is baj. Ma ez esett a legjobban. A legközelebb pedig már nem érdekes.