2010. február 6., szombat

Jóska bácsi

Először láttam ma Jóska bácsit azóta, hogy elment Ilonka néni. És ha nem is hallottam volna a történtekről, ha csak úgy egyszerűen összefutok vele a lépcsőházban, hogy fenn sem akadok azon, hogy milyen rég is láttam, akkor is első gondolatom lett volna: valami történt ezzel az emberrel.
Mamámtól értem haza, még délelőtt volt. Tizenegy körül. A második lépcsőfordulón is túl voltam a lépcsőházban, fel sem tekintve lépteimből szedtem a fokokat, amikor elértem a harmadik fordulóhoz, s éppen amint ráléptem, ott helyben meg kellett állnom, s fölnéznem a tetejére; a legfelső fokon ugyanis ott állt mereven a bácsi, eltűnve egy koszos, zöld színű nagykabátban, de abból egyenesen rám pislogva, tekintettelenül, s mégis az egykori ismerős vonásaival, kósza lélek, én vagyok az, ismerj fel. Hirtelen beleragadtam, mintegy belefagytam ebbe a nézésbe. A szikár arcot borosta és tétova ijedtség színezte sötétre, halvány szomorúság, a magáramaradás száraz döbbenete.
És a valami, ami örökre kizárta ebből a világból, most nagyokat röhög valahol a fejünk felett, s az utolsó köröket verdesi szárnyaival, míg szájában a megtépázott lélekkel el nem hagyja ezt a vészterhes, magába roskadt univerzumot.

És ami azt illeti, talán először láttam huszonéves forma fiát? unokáját? is, hátulról karolt bele a koszos nagykabátból éppen csak térdtől kilátszó apjába/nagyapjába, s onnan támogatva várta, hogy az öreg mackónadrágba koptatott vékonyka lábai végre megemelkedjenek, s viseltes papucsában didergő sárga mezitlábai megtegyék az első lépést. Nagyjából ekkor tudtam kituszkolni magamból egy köszönést, amit a bácsi fogadott, s egy szervuszt is elrebegett. Egy őszinte szervuszt.
Illő volna részvétet nyilvánítanom, gondoltam, de több hang aztán nem jött ki, nem is találtam odavalónak. Ehelyett megvártam, míg egy-két lépcsőfokot biztosan letipegnek, aztán lassan, bizonytalanul, már-már erőtlenül előkapartam a kulcsomat, hogy kinyissam a folyosói rácsot.

Csak a postaládákhoz mentek, nyugtáztam a benyomást. Ez lehet a napi séta. A napi séta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése