Nem szoktam ilyenekről beszámolni, de a Cotton Club Singers tegnap esti búcsúja - "Záróakkordja" - nagyon ott volt. Szabályos, komoly élmény. Az ember szinte sajnálja, hogy az elmúlt 15 évük legalább elmúlt 7 évében nem vett részt egy koncertjükön sem, hogy ilyen magával ragadó, átütő, kellemes és felemelő produkciót lásson. Nyilván hangzásilag a Sportaréna jó választás volt, bár a nézőtér olyan messze volt a színpadtól, hogy ilyen picikre össze lehetett nyomni az énekeseket. Mintha mondjuk a Gödörből bámul az ember a Bajcsy sarkára. Na jó az messze van. És nem is volt baj, hogy a Dézsa nem volt ott. Jól beoltották, most ezzel a dallal haknizik valahol az országban.
És hát minden fantasztikus szám lement; amik persze főleg Sinatra-k. Fly me to the moon, New York, New York, Somethin' Stupid, Love & Marriage, Make 'em laugh, Bad, bad Leroy Brown, My Way, és hát a kedvencem, az It was a very good year. Nagyjából a koncert huszadik percében, akkor szippantott be az egész. Tökéletes összhangban nyomták, és akkor mind a 9-en. És hát Szűcs Gabriella külön bravúrja, a Where do I begin, öröm volt megtapsolni, komolyan. A Super Trooper és a Mamma Mia meg kegyetlen akapellában. A három magyar meg mind Hofi volt.
Sajnos az estről nincs felvétel a ___tube-on, korábbiak vannak, ám sajnos egyik sincs köztük, amelyiket szeretném, hangulatában pedig nagyjából ez a lenti ad vissza valamit a koncert némely hangulatából. (A Gálvölgyi sajnos ott van, érte én kérek elnézést.)
A közönségnek meg egy nagy mákosrétest a szájába. Az volt a szerencse, hogy a 3 órás koncertet egy húsz perces szünettel tartották, mert azalatt nagyjából összekapták magukat, különben több mint egy óra ilyen bamba aligtapsikolással ment, a László Boldizsár vicceire nem reagáltak, ami elég kínos volt, háromezren voltak. Itt-ott egy zsenge kuncogás a teltházban. Meg amikor azt kérte az énekes, hogy énekeljenek vele (ilyen u-ú szintű dolgokat), mint akik nincsenek ott; jaj, biztos nem nekünk mondja, mingyá' abbahagyja. A szám végén meg erőből tapsoltak. Gratulálok. Viszont a vége egy megérdemelt háromszor visszatapsolás volt. Talán örültek neki. A Négy gengszter.
No mindegy, így telt. Szuper volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése