- Honnan is tudhatná - emeli rá lassan a tekintetét -, mi történt, ha eddig csak hallott valamit. Hm? Semmit nem tud bizonyítani - mondja mosolyogva, s kezével hátrasimítja olajjal kent haját. Láthatóan unja a helyzetet, magában már rég tovább is lépett rajta. Kiemel a hűtőből egy Heineken-t, Silvio asztaláról felkapja az aznapi Star Ledger-t, aztán lehuppan a székébe. Lapozgatja, de igazából egy betűt sem olvas belőle.
- Én nem tudom, Tony. Az a rohadt Ginsberg az oka. Az egész negyedben szétkürtölte, mi történt. Hogy micsoda embertelen módszerek. Ott hisztériázott Gergely atyának is a templomban. Egy hétig pumpálták bele a morfiumot.
- Ugyan már Paulie, senki nem hitt neki.
- Ton, tudják, hogy mi voltunk, mérget vennék rá. Phil is azért hívott, vagy nem? Te mondtad; hogy puhatolózni akart.
- Phil egy oltári nagy barom, először puffog, aztán megnyugszik. Egy-két newark-i telekkel meg némi részesedéssel a lóversenyből simán kezelhető. Ne aggódj miatta. Ha Phil tudja is, ha elérnek hozzánk a szálak, megvárjuk, amíg eléggé felháborodik, és ő maga jön el hozzánk.
- Túl büszke ahhoz. Azt akarja, hogy hazudjunk neki, aztán ezt az orrunk alá dörgölhesse. Ezt a pofátlan kis szarházit... csak mert hazavágtuk az egyik emberét.
- Na állítsd le magad Paulie, meg különben is, anyádat nem kéne meglátogatnod?
- Onnan jövök. Vittem bonbont. Nem jól van.
- Akkor add ezt oda neki... - pattan fel Tony a székből.
- Köszönöm Ton, köszönöm! Hálás vagyok, nem felejtem! Ő is hálás lesz.
- Jó, jó...
- Nincs kedved a ma esti Yankees-hez? Két jegyem van az első sorba.
- Hé, azokat árulnod kell, nem elszórni! Nem, nincs kedvem, Carm-mal behívattak minket a suliba, Anthony-val van valami.
- Melyik tanár volt az? Odamegyünk a srácokkal, szétb*sszuk a fejét! Csak mondd meg, csak mondd meg, melyik volt az!
- Ugyan már, semmi szükség erre. Na menj, még... rengeteg dolgom van.
Még AJ felől sem lehetek nyugodt - villan át Tony agyán, már nem figyel az ő hűséges katonájára. Szivart nyom a szájába, s míg elkíséri az ajtóhoz, nehéz karja Paulie vállaira nehezedik. A kérdő, szomjas tekintetű Paul nincs meggyőzve.
- Valamit mégis, valamit nem tehetek érted, Főnök?
- De. Húzzál már a p*csába - mondja már indulatosan, ahogy a kitárt ajtón gyakorlatilag kilöki szerencsétlent. - A jegyeket meg add el! - kiáltja még utána.
- A meccsre majd Vito-val megyek! - veti oda sértődötten Paulie, de az ajtó épp bezárul.
- Tiszta eszelős ez a Paulie. Talán pihennie kellene... - szólal meg váratlanul az asztala fölé görnyedő Sil.
- Még átgondolom.
Vágás. Christopher még utoljára szippant egyet a dohányzóasztalról, mielőtt elindul, a háttérben A három amigó vibrál.
- Mit akarhat, épp most? Mi lehet olyan fontos?
- Én nem tudom, Adriana, de már elegem van. Ezt az utolsót még megcsinálom, de aztán kérek egy kis pihenőt. Egyszerűen muszáj pihennem.
- Lehet, hogy végre itt a nagy lehetőség.
- Ugyan már, hagyjuk ezt. Hányszor itt volt "a nagy lehetőség", és nem történt semmi. Tony is csak folyton hiteget, de csak csicskások kellenek neki - mondja, és felkapja a kabátját. - Én már nem hiszek el semmit - és azzal behúzza maga mögött az ajtót.
Adriana még szív pár slukkot, utána ő is az asztalhoz járul. Kimér egy csíkot a halomból, felszívja. Hátradől, szipog.
Egy mambószám úszik fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése