Ennek pedig két következménye lehet:
- csendesen megköszönöd, hogy még abból a kicsiből is kiszorítottam megint, amennyit lehetett, s hogy töretlen optimizmusommal kacsingatok új lehetőségek felé, ezért megkérdezed, tudtok-e esetleg Ti segíteni valamit, s tán még azt is, egyébként hogy vagyok,
- vagy a fejedet rázva már meg sem nézed, mennyi is pontosan, majdnem elsírod magad, hogy ez bizony a kettőtök kapcsolatába kerülhet, ezért adsz még egy - utolsó - hónapot arra, hogy a szerinted hiányzó összeget a kezedbe nyomjam, és egyébként is értsem meg, majd még megkérded, miért nem keresek már valami teljesen mást?
Ha válaszolnom kéne, bizony ezeket mondanám:
- Ugyan már, ne hülyéskedj... örülök, hogy figyelsz rám, hogy megértesz, jól tudod, hogy lassan háromfelé szakadok. És most a tandíjat is csengetnem kell, különben biztosan több volna, a következő hónap majd jobb lesz, és igyunk meg egy kávét...
- Legalább négy helyről várok visszajelzést, legutóbb is én kerestem újra a hirdetőt a nemleges válaszért. A lehetőség nem szalad el. A legfontosabb nekem, hogy büszke légy rám, ne veszekedjetek. Szégyen, hogy még egyiket sem tudtam elérni. Kitartóan keresek tovább, hisz' a világért sem szeretnék haragot.
Csak egy ötpercre tényleg, csak ennyi időre nyomjanak víz alá - tutira a várt eredményt hozza -, de ezt így ne, tényleg ne, ehhez nincs kedvem.
Amúgy nem kizárólag Cseh-Tamás dalokat szánok a posztok címeinek, de ha egyszer már elmondta... s annyira de annyira... szóval nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése