Valamikor úgy két hete, abban a nagy viharban-szélben, a lábtörlő lerepült az ajtó elől. Valahová le a mélybe, azaz a kertbe, valahogy át a korláton, valamelyik bokorba. Azóta sincs meg, és nem is kerestem. Pedig - jön a fordulat - hazaérve ma is észrevettem ám, hogy valami még mindig hiányzik a dörgölő-súroló mozdulatok alá. (Mintha derengene, merre keressem, legalábbis sejtek egy irányt, amerre el tudnék indulni, ahol vélhetően megtalálnám, ha meg akarnám keresni, de. Az még odébb van.)
Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése