Boldogulj évet

Uccsó nap az évből, a leltár, a szembenézés, a számvetés ideje. Hát nem sok jót tudok mondani. Már a nyáron egyértelmű volt, hogy úgymond "felnőtt éveim" egyik legrosszabb éve lesz, később ez számomra vitathatatlanul bizonyosságot is nyert, s onnantól csak lejtmenet következett. Mind mentálisan, mind enhogyan.

Azt terveztem, hogy kifejtés nélkül egyszerűen fölsorolom az év engem érintő jelentősebb eseményeit/fordulóit, emlékezetes pillanatait (mi másra is lenne jó egy blog, egy enterrel kiküldeni magunkból a szennyet). Ám ez nemhogy egyszerű, egyenesen bonyolult, így mostanra elpárologtak ezirányú szándékaim. Túl sok esemény, túl sok stressz, némelyi többségét felejteném, némelyiket újraélném. A némelyikből kevés van.

Általánosságban annyit mondhatok: ha ez '10-ben is így folytatódik, balhé lesz. A változásokat pedig sosem az újév hozza, egyelőre tehát semmi reményem arra, hogy éppen holnaptól szikrázó napsütésre ébredjek minden nap. Meg igazából ezt nem is várom.

Gyönyörű, felemelő pillanatok voltak. Vidámak, boldogítók. Aztán mennyi zűrzavar. Túl sok egyedüllét. És sevége-sehossza hülye helyzetek, idióta üres fecsegések, halogatások, ígérgetések, tartozások. És rengeteg veszteglés az időben. Ejj, de mennyi. Literszámra csurogtak ki a percek az ujjaim közül. Literszámra. Összességében mindent rosszul csináltam, amit lehetett.

Nagyjából ez volt az idei képlet. Jövőre/Holnapra semmit nem szeretnék. Talán csak kimászni mindebből. Ha ez sok, egy egyszerű boldoguljak-évet is elviselnék. Igen, legyen ez. Ezt kívánom magamnak.