Na jó

Két napja csak képeket bámulok a tumblr-en, most már ideje lesz összeszedni magam. Jó, igazából három, ha utánaszámolok, de ez így meg csak súlyosít a helyzeten, ha már képes vagyok bevallottan is ennyit ülni a monitor előtt, egy bejegyzés megírása akkor miért nem megy. Hát nem megy.

Szóval ülök itt a gép előtt, vibrál a monitormagány, blogot akarok indítani csomó képpel. A Tumblr a legegyszerűbb blogalap ehhez, csak megnyomom, hogy "photo", vagy azt is lehet, hogy "video", vagy rányomok a "text"-re, és már szúrom is be a képet, töltöm a videót, csépelem a szöveget, gyors und praktikus, ilyen feltételek mellett szinte muszáj blogot gyártani.
Ez nagyszerű húzás különben, még a leghülyébbek is képesek erre, ha egyszer minden létező opsön az orruk elé van tolva. És hát ahogy szörfölök az oldalak között, pont ez a jellemző. Mindenféle laptopos idióta képgyűjtögető blogjába botlok, csupa önjelölt szupermárió, a viccesnek gondolt egyszavas hétvégi beszámolóikkal, a legújabb, hétköznapi ember számára totál használhatatlan, megfizethetetlen, és egyébként is szükségtelen japán ketyereposztjaikkal meg az ikszedik Star Wars-paródia linkeléseikkel szétradírozzák az agyamat. Mintha kötelező lenne unatkozni. Túl sok konzumidióta, túl nagy az internet, hogy az ilyenekből sok legyen.

Persze én beszélek, aki azért jó párat végignézett ezekből. De többségében mégis csak tetszett a kínálat, hiszen annyi mindent meg lehetett találni. Csak keresni kellett. Forgatási képek, privát portrék, plakátritkaságok, magazinfotók, képregényskiccek, archív interjúk, mindez jó minőségben. Úgyhogy lettem én is az a hülye, aki beáll tumblr-birkának, méghozzá tök feleslegesen, de legalább szórakoztatva. Majd kiteszem ide oldalra, ha végre elkezdem a "rendeset" is.

No és mi van még? Ja, valami bújkál bennem. Éppen ez ugrott be egy szédelgés után, amikor a Duna Tv-n bemondta egy nő: "raktározzunk hát el a vitaminokból, hogy erős szervezettel várhassuk a hideg telet". Csak a vírusok általában ősszel érkeznek.