Döntetlen

Már vagy negyed órája bambult a lány az androidos részleg láthatóan unott egyformaságú lovebotok amúgy is jócskán megkopasztott, tehát zsenge választékú sorai között, mert sehogy sem tudta eldönteni, miért nem tudja egyiket sem választani, azzal önmagában nem különösebben elégedett meg, hogy van ilyen, és az övé lehet egy.
- És olyan nincs, amelyik Jason Mrazra hasonlít? - kérdezte a kis huszonéves fruska valami fura, citromette fintorral, hát nem tudom, olvasható az arcáról, mind ugyanolyan.
- Nincs - felelte az eladó a tipródó leánynak, akinek persze minden joga megvolt ehhez, már hogy minimum egy Mrazt ácsingózzon, ha már úgy hallotta, hogy van olyan, de ezek a robotok nemhogy őrá, még John Mayerre sem hasonlítottak, aki aztán a heteroférfiak körében is elismerő csettintéseket gyűjthetett, de ebből a nyomoronc készletből egyet választani, legalább zenéljen, vagy valami.
- Egyik sem nyerte el a tetszését? - tűnt fel az eladónak.
- Ha jól megnézem, ez ugyanaz ötször.
- Hogy lenne ugyanaz? - bambult az eladó. Emez barna, borostás, amaz sima bőrű, kefehajú. Ez a mackó-modellünk, látja, ő a legszőrösebb, hozzá szemüveget is tudunk adni - csurgott végig az izzadtság az orrnyergén. Az alacsony nyalka hódítónk, napi virágcsokorvevő-szenzorral és Borisz 3000, a brutális vadállat. Nem lát különbséget?
- Az a lényeg, hogy egyik sem hasonlít Jason Mrazra sajnos. Akárhogy nézem, vagyis nem látok különbséget.
- De ez a barna, ő a legegyszerűbb.
- Nem suta kicsit?
- Azt teszi, amit akar - és ezt az eladót holnap előléptetik.
- Igaz, szemmel láthatóan nem túl bonyolult. Nem tudom.
- Tegyen egy próbát! Kapcsolja be őket, beszélgessen velük... - vagy mégsem.
- Nem vagyok kíváncsi arra, amit mondanak.
- Pedig türelmes, kitartó modellek.
- Az mindegy.
- Akkor sajnálom - és tényleg sajnálta.
- Hát ha biztosan nincs a Mraz-modellből...
- Nincs, de talán egészen véletlenül lehet, hogy lesz - lepte meg saját magát is az eladó. - Nézzen be úgy ööö... egy fél év múlva.
- Fél év?! Kinek kell fél év múlva egy Mraz-bábu? Lesz nálam egy svájci vonatjegy.
- Akkor nézzen be hamarabb - próbálkozott.
- Jó... - hümmögött a lány.
- Nagyon jó, nagyon jó. Na de addig is, nem gondolná át mégis, mert mégiscsak hónapokról lehet szó, hogy elviszi magával ezt a barnát...?
- Á - fintorgott - nem. Igazából nem is szeretem a bábokat.
És kiment.

(2012. május valamikor)