A fél életemet lehordtam most a ház elé. Még a felét kéne kivinni annak, ami maradt, és - igen - a maradék negyeddel pont jól lennék. Csak nem vitt rá a lélek. Talán illemből. De majd jövőre.
Mert hiába voltam mindez én... az emlékeimmel egyedül vagyok. És akkor még nézegessem is őket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése