- ...és emlékszel, amikor mindezért egy árva petákot se kaptam? - hajolt előre a függöny szorításából. - Egy árva fityinget! Ezen kívül semmi sem változott - csendesült el leszegett fejjel. - Bőven lett volna véleményem - vetette előre hirtelen vöröslő arcát egészen villámló tekintettel. - De megtartottam magamnak! - meredt előre a sötétben.
- És erre büszke lehetsz. Te voltál szinte az egyetlen.
- Sokszor toporzékolni tudnék a tehetetlenségtől... pedig nem éri meg! De én nem így képzeltem el, nem is ezt akartam. A többieknek volt igazuk, valahova állni kell.
- Ne kezdd el, mint valami gagyi Serpico. Meredj a kapura, nehogy eltűnjenek.
- Szarok rá, szerinted az mit számít, nem tehetnek be máshogy? Elég, ha másik fegyvert raknak vissza, vagy figyelmeztetik a fickót, ki tudja, köpnek-e a kapitánynak is.
- Eh, neki ez kis tétel. Nem kell, hogy tudjon róla. És azt hiszem, nem is akar.
- Mire célzol?
- Hát nem tudod?
- Micsodát? Mit kellene tudnom?
- Nem. Neki ez már a finálé, Tom, az érdekei már nem találkoznak a Sintérével.
- Hogy mondhatod ezt? Ez majdnem személyes ügy! Az öccse nőjéről van szó.
- Nem eszik olyan forrón, hidd el. Rá kellett jönnie. A széljárás most Tányiéknak kedvez. Nincs idő hezitálni. Vagy ott, vagy odabent. Esetleg egy nagy, fekete zsákban.
- Odabent? Hát így van...? Ennyire éles a helyzet.
- A legvége, mondom. A finálé. Ebben a felállásban ennyi volt. De ezt ő látta idejében, Tom. Tudta, hogy lépni kell.
- És érintetlen marad. Aljas rohadék - rázta a fejét Tom.
- Miatta ne aggaszd magad.
- Mi lesz velünk? Mi lesz velem?
- Mi lesz velünk? Én léptem... méghozzá időben - egyenesedett fel lassan. - És te...
- És én...?
- Hé! Mondtam, hogy figyelj! - csattant hirtelen. - Végeztek!
- Jönnek. Ezt...
- És te nem!
- ...hogy érted...
- Egyedül neked volt muszáj maradnod. Nem igaz? Ügyesen titkoltad, de mindenről te tudtál elsőként. Hát ennek vége.
- Mike, ez nem igaz! Hányszor idegeskedtem a balhék miatt? Hányszor pofáztam miatta?
- Régimódi vagy. Ágyő! - blamm, blamm, blamm! Blamm, blamm!
Sűrű koppanások, az ajtó nyikorog.
- Remek időzítés, fiúk. Tűnjünk.
- Ezt fogjuk tenni... de mi sietünk! Üdvözöl a nagyember!
Wretetetetetetetetetetetetetete! Wretetete! Wretetetetetetetetet!
Lábdobogás,
csapódás,
berregés,
csikorgás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése